2010. január 25., hétfő

korona Waldorf-módra

Első próbálkozásaim a játszó koronák voltak.
Waldorf iskolánk bazárjára készültünk páran ovis édesanyák, hogy az óvoda is képviseltesse magát egy kis standdal. Horgoltunk, kötöttünk, varrtunk apró tárgyakat. Ide készültek az első darabok. A többieknek nagyon tetszett, nem is számítottam rá, hogy ilyen sikere lesz, a vásáron is elfogyott egy híján mind.
Készült néhány kérésre is, aztán a Meskára is feltöltöttem néhányat, meg egy baba-mama klubba (erről még szeretnék később írni) is vittem belőlük. Szép sikerük volt, sok került közülük egy kisgyerek csizmájába vagy a fa alá.
Eredetileg egy másik ünnephez van szorosan közük ezeknek az „ékszereknek”, a születésnaphoz. Ha egy Waldorfba járó kisgyereknek születésnapja van, az az oviban is nagy ünnep! Méltón megünneplik a jeles alkalmat. Az a nap a szülinapos körül forog, tortát esznek, és többek között koronát is kap, amit egész nap viselhet. Sajnos első kézből még nincs erről tapasztalatom, mert Beni fiam csak szeptembertől lesz óvodás, de már nagyon várom, hogy Ő is átélhesse ezt!
A Waldorf irányban tevékenykedő családoknál szokás a reggelt már a szülinapos ünneplésével nyitni, mikor a gyerkőc felkel, egy csillagösvény fogadja az ágyából kikelve. Ez vezeti el Őt a születésnapi asztalhoz, ami feldíszítve várja, virággal, mécsesekkel, ajándékokkal, és a szülinapi koronával.
Várom a tavaszt, hogy a fiúkat is így köszönthessük fel, bár nálunk a reggel úgy alakul, hogy 5-kor kel Apa, pár percre rá Beni kipattan a közös családi ágyból és követi Atyját a kanapéig. Ott várakozik angyali türelemmel kb. 6-ig, amikor én is csatlakozom, és Apa szervírozza a kávékat. Benjáminét szigorúan gabonatejből és gabonakávéval, de a függőség jelei már jól láthatók. Mogorván kuporog a kanapén elengedhetetlen (és általam hőn utált) cumijával a szájában, Édesapa mosolyogva közelít egy meleg reggeli öleléssel, hogy „Jó reggelt kicsi Beni, hogy aludtál?” Mire a válasz egy nyers „Kávét!” utasítás… Csak röhögni tudtunk. Sosem látott ilyet tőlünk, esküszöm. Tévét meg nem néz. Genetikailag kódolt lehet a dolog. Szóval ilyen reggeli szeánsz mellett szerintem észre sem venné a csillagösvényt, ami a lakás méreteiből adódóan max. 2 méteren kanyaroghat az asztalig, amit az ágyból is jól lát. Na majd addig kitalálom, hogy legyen.
Visszatérve a filc koronákhoz, mivel nem tudom, mennyi idős és milyen buciméretű lurkó kapja majd őket, jobbnak láttam állíthatóra készíteni. A tépőzáras megoldást választottam. 1 évesre is jó lehet, és még a saját fejemre is fel tudom tenni.
A rózsásakat szeretem talán a legjobban. Biztosan azért, mert fiaim vannak.
De a kedvenceim két unisex darab, az „Erdőtündér” és az „Ágas bogas”.




Itt van néhány a rózsás változatok közül, köszönöm Sárinak és Kamillának a közreműködést :)!




1 megjegyzés:

Cserfescsillag írta...

Szia! Szépek a munkáid, a hajgumikat pedig imádom! Nekem is van blogom, nézz be ha van kedved! Timi