2010. április 22., csütörtök

Szétvágtam egy farmerszoknyát...

... és kijött belőle négy táska. Minden centijét hasznosítottam.
Ez a nyakkendő talán Apámé volt, annyira kívánkozott a farmer indigókékjéhez.



Némi tipródás után úgy döntöttem, a nyakkendő teljes vastagságán átszúrom a mágnespatentot, így stabilabb, de kellett valami, ami fedi a fémet. Ekkor akadt a kezembe ez a régi kitűző, olyan kis műanyag izé, de nagyon tetszenek a színei. 



Odáig vagyok a szivárványért, ezerféle szivárványos terv van a fejemben, ez lett az első megtestesülés. Gyapjúcsíkok kanyarognak, mint a fénysugarak, amik - mint azt fizikából tudjuk- egyenes vonalba terjednek, de ez egy szürreális táska.












Jó hosszú a pántja, vállon átvetveis hordható. A szűkítőket kézzel varrogattam-hímezgettem.


















Hahh, a rózsák folyton előkerülnek, szeretem őket, beismerem! A türkizt is ugyancsak, meg a világos fűzöldet!





































Készítettem egy neszeszert is ehhez a rózsáshoz, de szerintem önállóan is megállja a helyét, akár kislányoknak is. Gyapjakat fontam zsinórrá, azzal lehet összehúzni ilyen kis formás bugyorrá.


























2010. április 11., vasárnap

Névnapra készültem

Sógornőm névnapjára készültem, sokat nem kellett gondolkodnom, mert elég határozott elképzelése volt arról, milyen ajándékot szeretne tőlem. Ezt a csatotot például, a kitűző bónusz volt.



Kért még egy kis fekete kézi táskát fehér díszítéssel, egy fehér poncsóhoz, amit szerintem fel sem tudott még az idén venni...talán ősszel. Dehát univerzális lett ez a kis darab, egyszerű, mégis variálható, mert felgombolható vállpántot is gondoltam hozzá. Selyemmel béleltem.