2010. január 25., hétfő

korona Waldorf-módra

Első próbálkozásaim a játszó koronák voltak.
Waldorf iskolánk bazárjára készültünk páran ovis édesanyák, hogy az óvoda is képviseltesse magát egy kis standdal. Horgoltunk, kötöttünk, varrtunk apró tárgyakat. Ide készültek az első darabok. A többieknek nagyon tetszett, nem is számítottam rá, hogy ilyen sikere lesz, a vásáron is elfogyott egy híján mind.
Készült néhány kérésre is, aztán a Meskára is feltöltöttem néhányat, meg egy baba-mama klubba (erről még szeretnék később írni) is vittem belőlük. Szép sikerük volt, sok került közülük egy kisgyerek csizmájába vagy a fa alá.
Eredetileg egy másik ünnephez van szorosan közük ezeknek az „ékszereknek”, a születésnaphoz. Ha egy Waldorfba járó kisgyereknek születésnapja van, az az oviban is nagy ünnep! Méltón megünneplik a jeles alkalmat. Az a nap a szülinapos körül forog, tortát esznek, és többek között koronát is kap, amit egész nap viselhet. Sajnos első kézből még nincs erről tapasztalatom, mert Beni fiam csak szeptembertől lesz óvodás, de már nagyon várom, hogy Ő is átélhesse ezt!
A Waldorf irányban tevékenykedő családoknál szokás a reggelt már a szülinapos ünneplésével nyitni, mikor a gyerkőc felkel, egy csillagösvény fogadja az ágyából kikelve. Ez vezeti el Őt a születésnapi asztalhoz, ami feldíszítve várja, virággal, mécsesekkel, ajándékokkal, és a szülinapi koronával.
Várom a tavaszt, hogy a fiúkat is így köszönthessük fel, bár nálunk a reggel úgy alakul, hogy 5-kor kel Apa, pár percre rá Beni kipattan a közös családi ágyból és követi Atyját a kanapéig. Ott várakozik angyali türelemmel kb. 6-ig, amikor én is csatlakozom, és Apa szervírozza a kávékat. Benjáminét szigorúan gabonatejből és gabonakávéval, de a függőség jelei már jól láthatók. Mogorván kuporog a kanapén elengedhetetlen (és általam hőn utált) cumijával a szájában, Édesapa mosolyogva közelít egy meleg reggeli öleléssel, hogy „Jó reggelt kicsi Beni, hogy aludtál?” Mire a válasz egy nyers „Kávét!” utasítás… Csak röhögni tudtunk. Sosem látott ilyet tőlünk, esküszöm. Tévét meg nem néz. Genetikailag kódolt lehet a dolog. Szóval ilyen reggeli szeánsz mellett szerintem észre sem venné a csillagösvényt, ami a lakás méreteiből adódóan max. 2 méteren kanyaroghat az asztalig, amit az ágyból is jól lát. Na majd addig kitalálom, hogy legyen.
Visszatérve a filc koronákhoz, mivel nem tudom, mennyi idős és milyen buciméretű lurkó kapja majd őket, jobbnak láttam állíthatóra készíteni. A tépőzáras megoldást választottam. 1 évesre is jó lehet, és még a saját fejemre is fel tudom tenni.
A rózsásakat szeretem talán a legjobban. Biztosan azért, mert fiaim vannak.
De a kedvenceim két unisex darab, az „Erdőtündér” és az „Ágas bogas”.




Itt van néhány a rózsás változatok közül, köszönöm Sárinak és Kamillának a közreműködést :)!




2010. január 24., vasárnap

Türkiz-mánia



Elkészült egy újabb táska, imádott színemből! Varrtam hozzá egy kis neszeszert is, mert ennek sem zárható a szája, legyen hova tenni az aprólékokat.
A pulcsi széle pamut fodorral volt díszítve, ezt szerettem volna meghagyni, kár lett volna varrásszélességgé alacsonyítani. Vállpántnak egy sötétkék-fehér övet választottam, jól illik a táska anyagába kötött mintájához.
És hát nem bírtam magammal, készült még egy különálló kis neszeszer is, csokibarna bőrrel és hímzőfonallal kombinálva.
Minden darabba az a szép türkizkék pamutvászon került bélésként, ami már a bézs táskánál is nagy kedvencem volt.
Nézzétek a képeket:

És íme a bőrrel kombinált tartó:

2010. január 21., csütörtök

A virágos vödör

Izgalmas dolog ez a pulóverből táskává transzformáció. Teljesen kiszámíthatatlan. Nem az van, mint egy méterárunál, hogy van a szabásminta, és abból lehet kiindulni…itt a pulóver (vagy kardigán) mondja meg, mi szeretne lenni. Én meg forgatom, rakogatom, és hallgatózom, hogy meg is halljam az óhaját. Van ám olyan is, hogy útközben meggondolja magát.
Ilyen szeszélyes darabbal készültem el tegnap; nem tudta eldönteni, milyen is szeretne lenni. Ha látnátok a rajzot, amit tervként firkantottam, nem hinnétek el, hogy ugyanarról a darabról van szó. Egyszer csak indák tekeredtek rá, kinőttek a kis zsebből, azon pedig zöld levélkék és rózsák nyíltak.


A kardigán, amiből készült, nagyon összement a filcesítés közben, így extra vastag és erős lett, csavart mintája csak fokozza a hatást. Csóri gépem próbált tiltakozni, nem mondom meg, hogy hány tűt törtem bele az anyagba, míg elkészült…

A bal kezem (jobb agyféltekés vagyok :) ) első három ujján meg kezdődő bőrkeményedés jelent meg a nem kevés kézi varrástól. Asszem veszek egy gyűszűt. Vagy lánckesztyűt.

Azt gondoltam, ehhez az erős anyaghoz jobban illene a vállon átvetős vállpánt, így az lett. A vastag vászon öv egyik vége rojtos volt, így a másikat is kirojtoztam. Levélmintás pamut bélést kapott.


Készült hozzá egy kis neszeszer is, tépőzáras.

2010. január 18., hétfő

Tűzz rózsát a hajadba!

Az első hajgumikat egy barátnőm kérésére készítettem, Ő volt egyébként az első vásárlóm. Három egymással harmonizáló darab volt, készült hozzájuk egy kitűző is. Egy takarót összehoztam volna vele, annyi öltés van bennük.


Aztán szépen letisztult, milyenek is legyenek, végülis többféle készül, levéllel vagy anélkül, egy- és többszínű…
Sokat válogattam, milyen alapra is kerüljenek a kis rózsabimbók, ez a hajgumi azért tetszett meg, mert egyrészt sok színben kapható, másrészt nagyon strapabíró. Sajnos magamnak hiába is készítenék ilyen rózsás gumikat, csutka hajhoz hiába :(, de azért tesztelgetem az alap gumit, és jól bírja, nem nyúlik szét, nem szőrösödik.
Kérem, akinek hoszzútávú tapasztalata van, ossza meg velem!
Íme pár darab:

2010. január 15., péntek

Kedvenceim

Van néhány darab, ami igazán a szívemhez nőtt, míg készült. Legtöbbször a színeik miatt olyan kedvesek számomra, a színek nagy hatással vannak rám.
Az elsődleges kedvencem ez a bézs válltáska neszeszerrel. Türkiz vászon bélést kapott és csokoládébarna bőr pántokat. Odavagyok a türkizért!!! Öcsém barátnője lett az új gazdája, sokat látom rajta:)…

Tündérkirálykisasszony táskája a következő, rövidlátó tündérek előnyben, mert a kis tok szemüveg méretű. Szeretem a rózsaszínt, na! Tudatosan kell magam visszafogni az öltözködésben, hogy ne kapjon ez a szín túl nagy hangsúlyt. Hjaj, Barbie-n nevelkedett nemzedék…



Ez a kis táska egy pici lánynak készült, itt is a rózsaszín, ugye… Meleg csokibarna gyapjú, némi kasmír tartalommal, állati jó puha! Kár, hogy már csak fecnik vannak az anyagból.



Egy nagyon kedves hölgynek készítettem ezt a neszeszert, rám bízta, milyen legyen, én pedig nagyon izgultam, vajon mit szól hozzá. Selyembélést kapott, és jóóóó sok kézi tűzést.




Persze az aktuális kedvenc mindig az, amin éppen dolgozom :).

2010. január 4., hétfő

Elindulunk...

Sziasztok!

Ez itt életem első blogjának első bejegyzése.

Arra gondoltam, írok pár szót arról, miről is olvashattok majd itt. Főleg a gyapjúról, mert abból készítek holmikat. Na de kezdjük az elején: pár évvel ezelőtt a gyapjúból készült ruhákról kb olyan véleménnyel voltam, mint sokan mások, hogy meleg, szúrós, és macerás mosni, mert összemegy. Aztán megszülettek a fiaim, én pedig elkezdtem textilpelenkába csomagolni a feneküket. Akkor találkoztam a gyapjú pelenkakülsővel, ezt adjuk a pamut pelenka fölé, hogy bent tartsa a nedvességet. Anyám, hát a gyapjú ilyet is tud?! A suliban tanultam én anyagismeretet (ruhaipari), de őszintén, nem gondolkodtam túl komplex módon a témáról, konkrétan nem érdekelt.

Aztán elkezdtem magam varrni a gyerekek pelenkáit, mert volt is itthon hozzá anyagom. Meg gyapjúkülsőt, régi pulcsikból. Amelyiket sokszor mostam, egyre merevebb lett, filcesedett, nem foszlott a széleknél...ez érdekes...már csak egy kis internetes tájékozódás kellett, és megvolt az ötlet: mossuk ki forró vízben a használt gyapjú ruhákat, és máris tele vagyunk lehetőségekkel!
Készítettem néhány darabot és feltöltöttem a Meskára a nyakmelegítőim mellé. Táskát, mobiltokot és játszó koronát, ez amolyan waldorf-játék, hogy a lurkók királyfik és királylányok lehessenek.
Az egészben ami a legjobban tetszik, az újrahasznosítás. Én még csak tanulom a környezettudatos viselkedést, de a nagyobb családban nagy tradíciója van a régi holmik (khm, néha lomok) betároláásának. Én ezen sokat röhögtem, meg értetlenkedtem régebben, de már tisztán látom, hogy van, amit nem lehet újra megvenni, na, például a gyerekkori vászon övemmel kizárt, hogy összetalálkozom bárhol…




Ez mondjuk pont nem egy gyapjú darab, régi farmer maradékából készült a kis táska, amolyan játékhurcibáló tarisznya gyerkőcök számára.

Szóval két légy egy csapásra: újra életet lehelni a régi kedves holmikba, és újrahasznosítani. Jó érzés nagyon. Remélem Nektek is teszik majd…:)