Sziasztok!
Ez itt életem első blogjának első bejegyzése.
Arra gondoltam, írok pár szót arról, miről is olvashattok majd itt. Főleg a gyapjúról, mert abból készítek holmikat. Na de kezdjük az elején: pár évvel ezelőtt a gyapjúból készült ruhákról kb olyan véleménnyel voltam, mint sokan mások, hogy meleg, szúrós, és macerás mosni, mert összemegy. Aztán megszülettek a fiaim, én pedig elkezdtem textilpelenkába csomagolni a feneküket. Akkor találkoztam a gyapjú pelenkakülsővel, ezt adjuk a pamut pelenka fölé, hogy bent tartsa a nedvességet. Anyám, hát a gyapjú ilyet is tud?! A suliban tanultam én anyagismeretet (ruhaipari), de őszintén, nem gondolkodtam túl komplex módon a témáról, konkrétan nem érdekelt.
Aztán elkezdtem magam varrni a gyerekek pelenkáit, mert volt is itthon hozzá anyagom. Meg gyapjúkülsőt, régi pulcsikból. Amelyiket sokszor mostam, egyre merevebb lett, filcesedett, nem foszlott a széleknél...ez érdekes...már csak egy kis internetes tájékozódás kellett, és megvolt az ötlet: mossuk ki forró vízben a használt gyapjú ruhákat, és máris tele vagyunk lehetőségekkel!
Készítettem néhány darabot és feltöltöttem a Meskára a nyakmelegítőim mellé. Táskát, mobiltokot és játszó koronát, ez amolyan waldorf-játék, hogy a lurkók királyfik és királylányok lehessenek.
Az egészben ami a legjobban tetszik, az újrahasznosítás. Én még csak tanulom a környezettudatos viselkedést, de a nagyobb családban nagy tradíciója van a régi holmik (khm, néha lomok) betároláásának. Én ezen sokat röhögtem, meg értetlenkedtem régebben, de már tisztán látom, hogy van, amit nem lehet újra megvenni, na, például a gyerekkori vászon övemmel kizárt, hogy összetalálkozom bárhol…
Ez itt életem első blogjának első bejegyzése.
Arra gondoltam, írok pár szót arról, miről is olvashattok majd itt. Főleg a gyapjúról, mert abból készítek holmikat. Na de kezdjük az elején: pár évvel ezelőtt a gyapjúból készült ruhákról kb olyan véleménnyel voltam, mint sokan mások, hogy meleg, szúrós, és macerás mosni, mert összemegy. Aztán megszülettek a fiaim, én pedig elkezdtem textilpelenkába csomagolni a feneküket. Akkor találkoztam a gyapjú pelenkakülsővel, ezt adjuk a pamut pelenka fölé, hogy bent tartsa a nedvességet. Anyám, hát a gyapjú ilyet is tud?! A suliban tanultam én anyagismeretet (ruhaipari), de őszintén, nem gondolkodtam túl komplex módon a témáról, konkrétan nem érdekelt.
Aztán elkezdtem magam varrni a gyerekek pelenkáit, mert volt is itthon hozzá anyagom. Meg gyapjúkülsőt, régi pulcsikból. Amelyiket sokszor mostam, egyre merevebb lett, filcesedett, nem foszlott a széleknél...ez érdekes...már csak egy kis internetes tájékozódás kellett, és megvolt az ötlet: mossuk ki forró vízben a használt gyapjú ruhákat, és máris tele vagyunk lehetőségekkel!
Készítettem néhány darabot és feltöltöttem a Meskára a nyakmelegítőim mellé. Táskát, mobiltokot és játszó koronát, ez amolyan waldorf-játék, hogy a lurkók királyfik és királylányok lehessenek.
Az egészben ami a legjobban tetszik, az újrahasznosítás. Én még csak tanulom a környezettudatos viselkedést, de a nagyobb családban nagy tradíciója van a régi holmik (khm, néha lomok) betároláásának. Én ezen sokat röhögtem, meg értetlenkedtem régebben, de már tisztán látom, hogy van, amit nem lehet újra megvenni, na, például a gyerekkori vászon övemmel kizárt, hogy összetalálkozom bárhol…
Ez mondjuk pont nem egy gyapjú darab, régi farmer maradékából készült a kis táska, amolyan játékhurcibáló tarisznya gyerkőcök számára.
Szóval két légy egy csapásra: újra életet lehelni a régi kedves holmikba, és újrahasznosítani. Jó érzés nagyon. Remélem Nektek is teszik majd…:)
Szóval két légy egy csapásra: újra életet lehelni a régi kedves holmikba, és újrahasznosítani. Jó érzés nagyon. Remélem Nektek is teszik majd…:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése